2. - Paintful past - Fájó múlt

A szobám volt a legcsendesebb hely ahova menekülhettem mindig is. Emlékszem még a régi emlékekre. Bár azok is már a múlt foszlányaivá váltak. Főleg az öcsémről. Meg arról a gézengúz macskájáról. Még az őszi szelekben fújta hozzánk a szél a kis jószágot. De annak is az lett a vége, mint a többi kóbor állatunknak. Elütötték. Emlékszem arra a hisztire, amit a kis tesóm levágott. Úgy sírt Shine-ért. Ez maradt meg legjobban bennem. Aranyos kis gyerkőc volt, meg kell hagyni. Mielőtt... eltávozott volna a föld alá a szülőkkel együtt. Százszor megfogalmazódott már bennem ugyan az a kérdés. Minek élni? Bár erre a mai napig nem jöttem rá. Kezemben most is ott volt tollam. Előttem pedig egy papírlap. Sokat rajzoltam még kisebbként. Viszont, azután a bizonyos nap után ez megváltozott. Legfőképpen a balesetet vázoltam fel újra és újra. Szememben néhány könnycseppel melyek lecsöppentek a papirosra vagy esetleg a lábamra. Mostanában viszont egyre több kísérletet tervezek az elpatkolásomról. A négy fal között eddig nem igen mozdultam ki. Viszont a mai nap más volt. Az őszhöz méltóan szeles időre léptem ki a házból. Nem éreztem a hideget. Csak a torkom szorulását mivel tudtam merre megyek. Egy szál virág díszelgett ujjaim között. Lassú léptekkel mentem célom felé. Több keskeny utcán átvágva érkeztem meg úti célom végére. Megálltam a tó szélénél. Kisebb Könnycseppek törnek elő szememből. A kabátom ujjával letöröltem a kis cseppeket. Egészen a partig lementem ahol letérdeltem. A víz elérte lábaim elejét, de nem igen izgatott. Elmormoltam magamban egy kisebb mondatot majd a vízre raktam a törékeny kis fehér virágot. Ahogy beleraktam a jéghideg vízbe elsüllyedt. Mellettem egy terebélyes fa hullajtotta vízre leveleit. Elég öregnek nézett ki eme fa. Felálltam s a törzséről leszedtem egy kisebb kérget. Vissza mentem a tó partjára. A virágot rátettem a pihe könnyű kéregre. Zsebemből elő szedtem egy nyakláncot, amit még egykoron kaptam. Leszedtem a rajta lévő üvegcsét. Tovább matatva egy másik zsebben találtam többi tervemet és egy tollat. A tervekből letéptem egy üres papírrészt. Az íróeszközzel pedig ráfirkantottam egy apró kis mondatot. Bele tettem az üvegcsébe az üzenetet s a virág mellé raktam. Meglökve a kérget, úszott a víz közepe felé. Pár percig szipogva néztem a mondhatni kis hajó után. Nem akartam onnan elmozdulni.

~Melissa

(By.: Fox)