2016. augusztus 15., hétfő

4. - Butterfly



Lepkék? Igen, határozottan lepkék lehettek a szememben egykor. Kis fehér repülő állatkák mik kedvükre szállingózhattak a világban. De az én világomban, abban az időszakban csak ki akartam zárni őket. Csak a feketéknek s a vörösöknek volt helye az én képzeletemben. Egy ártatlan tizenéves fejében kit csak úgy elhagyott az az utolsó fehér lepke, aki mindent megváltoztatott, már nincs többé. Két nyomorult évet ízlelhettem meg abból a mámorból mit vele élhettem át. Idézném szavait: ’Mindig melletted leszek.’ Ez egy olyan hamis mondat, mint a többi mely ehhez kapcsolódik. Másnapra meg már az új elkényeztetett barátnőjével látom az ágyban vagy valahol máshol. Csak el akartam felejteni. El akartam felejteni azt a két évet az életemből. Jobban, mint a többit. Olyan volt mintha egy kést döftek volna a szívemben. Fájt, de örültem a végén nincs velem már többé. Nem tudtam más szemébe nézni ezek után. Maradtak a vörös és fekete lepkéim. Ők értettek meg igazán s hallgatták meg a panaszaimat. Egy világ omlott össze bennem, míg a meg nem álló valós téridő csak haladt tovább. Lehet leszálltam arról a vonatról s nem tartottam vele. Minek? Hisz úgy sem kellenék senkinek. Akkor kezdődtek igazából a problémáim. Nem tudtam inni, enni se aludni. Csak néztem ki a fejemből, mint egy kis báb. Egy apró fabáb. Még az is megértett volna. Ekkor került elő az a kis ici-pici penge. ’Minden nap egy vágás, nem árthat csak áldást.’-gondoltam még vissza a mottómra. Egész jól hangzott. Ha jól tudom, akkor kerültem pszichológushoz is. Kedves egy nő volt azt meg kell mondani. Ő volt kire támaszkodhattam, ha rossz napjaim voltak, s aki segített minden bajomon. Láthatta azt a pár zebravonást a karomon miket a játékom okozott. Segíteni próbált. Rajtam. De én nem fogadtam el a segítségét. Ezt magammal kellet lerendeznem mindenképp. Barátok, család, ismerősök…kinek kellenek? Belerángatnak mindenbe, amiből nem tudsz kijönni. Kevés embert ismerek, kik megkérdeznének egy idegent, hogy mi a baja. És kevesen is segítenének… 
~Melissa
(By.: Fox)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése